Vian Boris

"Persze akinek sok akadályt kellett legyőznie, az hajlamos azt hinni, hogy messzebbre jutott. Tévedés. A harc még nem haladás."

"Persze akinek sok akadályt kellett legyőznie, az hajlamos azt hinni, hogy messzebbre jutott. Tévedés. A harc még nem haladás."

"Persze akinek sok akadályt kellett legyőznie, az hajlamos azt hinni, hogy messzebbre jutott. Tévedés. A harc még nem haladás."

"Meglehetősen súlyos részegségből tért magához, és először azt hitte, megvakult, ezért visszamenőleg is elismeréssel adózott az általa elfogyasztott italoknak."

"Meglehetősen súlyos részegségből tért magához, és először azt hitte, megvakult, ezért visszamenőleg is elismeréssel adózott az általa elfogyasztott italoknak."

Ritkán történik meg, hogy egy író töredékben maradt műveinek egyikét a szerző halála után 60 évvel kiadják, ráadásul úgy, hogy nem torzót, hanem egy - a szerző életművét, stílusát jól ismerő kortárs írók által - befejezett regényt vehetnek kézbe az olvasók. Nos, a mostani egy ilyen alkalom, mert a regényt, amelynek első fejezeteit Boris Vian 1950-ben vetette papírra, a Raymond Queneau alapította OuLiPo nevű művészcsoport néhány tagja továbbírta, mégpedig a hagyatékban megtalált eredeti szinopszi

"Meglehetősen súlyos részegségből tért magához, és először azt hitte, megvakult, ezért visszamenőleg is elismeréssel adózott az általa elfogyasztott italoknak."

Ritkán történik meg, hogy egy író töredékben maradt műveinek egyikét a szerző halála után 60 évvel kiadják, ráadásul úgy, hogy nem torzót, hanem egy - a szerző életművét, stílusát jól ismerő kortárs írók által - befejezett regényt vehetnek kézbe az olvasók. Nos, a mostani egy ilyen alkalom, mert a regényt, amelynek első fejezeteit Boris Vian 1950-ben vetette papírra, a Raymond Queneau alapította OuLiPo nevű művészcsoport néhány tagja továbbírta, mégpedig a hagyatékban megtalált eredeti szinopszi

Ritkán történik meg, hogy egy író töredékben maradt műveinek egyikét a szerző halála után 60 évvel kiadják, ráadásul úgy, hogy nem torzót, hanem egy - a szerző életművét, stílusát jól ismerő kortárs írók által - befejezett regényt vehetnek kézbe az olvasók. Nos, a mostani egy ilyen alkalom, mert a regényt, amelynek első fejezeteit Boris Vian 1950-ben vetette papírra, a Raymond Queneau alapította OuLiPo nevű művészcsoport néhány tagja továbbírta, mégpedig a hagyatékban megtalált eredeti szinopszi

A Boris Vian-életműsorozat hatodik köteteként megjelenő Pekingi ősz az éppen hatvan éve elhunyt francia író legmeghökkentőbb - és sokak szerint egyben legjobb - regénye. E szubjektív véleményeket ellensúlyozandó következzen egy objektív megállapítás: a mintegy harminc fontosabb szereplőt - s köztük a szerző két alteregóját is - felsorakoztató Pekingi ősz Boris leghosszabb és legbonyolultabb prózai műve. A fiktív helyszínen, a nagyjából lakatlan sivatagban elterülő Exopotámiában játszódó történet

Mi ez az egész?Irodalmi provokáció? Esetleg egy vérben és testnedvekben tocsogó (pedofíliába és nekrofíliába hajló) pornó- és bosszúregény? Bohókás műfaj- és stílusparódia? Polgárpukkasztás?A regény főhőse, Lee Anderson első ránézésre egy megtermett, jóképű, huszonhat éves fehér fickó, könyvesboltot vezet, de nem veti meg a bulikat sem.Lee Andersonnak van azonban egy titka: valójában nem fehér. Bár nem látszik rajta, de a törvény betűje szerint ő mégis „néger, feka, sőt nigger”. Ne feledjük, ez

A Boris Vian-életműsorozat hatodik köteteként megjelenő Pekingi ősz az éppen hatvan éve elhunyt francia író legmeghökkentőbb - és sokak szerint egyben legjobb - regénye. E szubjektív véleményeket ellensúlyozandó következzen egy objektív megállapítás: a mintegy harminc fontosabb szereplőt - s köztük a szerző két alteregóját is - felsorakoztató Pekingi ősz Boris leghosszabb és legbonyolultabb prózai műve. A fiktív helyszínen, a nagyjából lakatlan sivatagban elterülő Exopotámiában játszódó történet