Tarandus Kiadó

„Gángoly Attila és Novák Valentin figyelemre méltó művet alkotott. Azt is mondhatnám: kész őrület! De van benne rendszer.” (Lázár Ervin, író) „Nagy élvezettel olvastam Zsír Balázs történetét. Mindenekelőtt stílusa ragadott meg. Ezerszám lehetne idézni a telitalálatokat… Gondolom a műfaj ritkasága miatt nem lesz könnyű áttörni a magyar irodalmi hagyományok falát, de kívánom, hogy legalább az olvasókhoz jusson el.” (Tüskés Tibor, író) „A regény jellemző, néhol Rejtőt idéző humorára példaként bárme

Johann Zauner élete sosem volt könnyű: az első világháború, a kemény napszámos munka, a házasság a sokáig gyermektelen Thereszel, majd a kicsi kora óta önfejű és dacos Afra felnevelése mind kemény próbatételnek bizonyult. Csak a hit jelentett számára kapa

Az iráni uralkodóház titkai, avagy az iráni sah unokaöccsének elképesztő sorsa. A kuriózum könyv 2011 őszén jelent meg Franciaországban, a szerző szülőhazájában. Az 1941-ben, Párizsban francia anyától és egy ott állomásozó német katonaorvostól született Christian nagyon is későn szerez csak tudomást az eredendő bűnről, amelynek létezését köszönheti. Mikor ötéves lesz, sugárzóan szép anyja feleségül megy az iráni sah öccséhez, Ali-Reza Pahlavi herceghez, a császári hadsereg századosához. Ali-Reza

…Egyetlen olyan királya volt ennek az országnak, aki táltos is volt egyben, a legnagyobb táltos, aki valaha is élt. László volt az, akit szentté is avattak. Előre látta az ország, de legfőképp az emberi lélek romlását abban a korban, amelyben most ti élte

Bő tucat novellát takar a Bagolyvár, ez a szellemi „udvar”, melyben egyszerre van jelen a hagyománytisztelet, a múltidézés, a magántörténelem és az írói elődök meg- és felidézése. Az elsőkötetes Réti Atilla nem tesz mást, csupán mesél. Mesél el- és letűnt

Az Utcamesék megrázó, empatikus, ugyanakkor kíméletlen látlelet a hajléktalanok helyzetéről. Kozma Lilla Rita dermesztő közelségből mutatja meg az emberi szenvedés és kiszolgáltatottság hétköznapjait. Péterfy Gergely író Ha a színházban két sorral

Jean kísértetként bolyong Nizza utcáin, végigjárja a kávézókat, parkokat és tereket, ahol Sylviával éltek hét évvel ezelőtt. Eszébe idézi a lány alakját, hangját, illatát, gesztusait, és a hóbortját, ahogyan szájába vette a nyakában lógó gyémántot, és az

Jean fiatalkora egyik helyszínén sétálva visszaemlékezik mindarra, ami akkoriban, húsz éve történt: szerelmére, Dannie-ra és az ő titokzatos életére, rejtélyes barátaira. Emlékezésében segítségére van fekete notesza, amelybe mániákusan jegyzeteli az élete

George Washington Crosby élete végén családtagjai körében emlékszik vissza gyermekkorára, apjára és annak apjára, akiknek az életét köszönheti, s azt, amilyenné a neki rendelt idő alatt vált. Apja, Howard Aaron Crosby házalóként kereste kenyerét, szappant

Modiano legújabb, 2014 őszén megjelent regényének főhőse Jean Daragane író, aki egy pályaudvaron elveszíti a telefonos noteszát. Pár nap múlva felhívja egy férfi, Gilles Ottolini azzal, hogy megtalálta a noteszt, és szeretné visszaszolgáltatni. A másnapi

A lényegtelennek hitt részletek a legfontosabbak. Esős úton végigosonó kóbor macskák. Szembejövő idegenek elkapott pillantása. (Ki nem tett pont a mondat végén.) Nishihara Yoru, a fiatal japán lány a napfényes Spanyolországból írja leveleit öccsének, Genk

Nem emlékeztem, mennyire szűk is a test. Nem emlékeztem, milyen is, amikor besűrűsödik a téridő. Nem emlékeztem, hogy bántja a szememet a fény. Elfeledtem, mekkora fájdalom, amikor az első lélegzetvétel szétfeszíti a tüdőmet, és minden sejtem sikít a lázt

A Tarandus kiadó 2020 tavaszán írta ki a Van hangunk novella pályázatot. Olyan műveket vártunk, amelyek a nők társadalmi helyzetéről, a #metoo hatásairól, annak társadalmat érdeklő eseményeiről, folyamatairól szólnak. Több száz nevező közül a zsűri a kötetben szereplő 25 novellát választotta a legjobbnak. A zsűri tagjai: Tallér Edina (író, drámaíró), Hartinger Emese (újságíró, könyvfordító), Miklós Melinda (Nyitottak Vagyunk ügyezető), Baranyai Anikó (író, kiadóvezető), Csabai Márk (író)

Nem emlékeztem, mennyire szűk is a test. Nem emlékeztem, milyen is, amikor besűrűsödik a téridő. Nem emlékeztem, hogy bántja a szememet a fény. Elfeledtem, mekkora fájdalom, amikor az első lélegzetvétel szétfeszíti a tüdőmet, és minden sejtem sikít a láztól. Elfeledtem ezt, de most itt volt megint. Csak üvölteni lehetett, mást nem lehetett, csak üvölteni. Aztán jött anyám ziháló keble, az otthon mása, elcsitultam itt. Borzasztó fáradtság csukta le szemem. Utolsó éber erőmmel imám felfelé szállt:

A lényegtelennek hitt részletek a legfontosabbak. Esős úton végigosonó kóbor macskák. Szembejövő idegenek elkapott pillantása. (Ki nem tett pont a mondat végén.) Nishihara Yoru, a fiatal japán lány a napfényes Spanyolországból írja leveleit öccsének, Genkinek, miközben éjjelente a sötét utcákat járja egy múltbeli árnyék lépteit követve. (Miért jár a férfi nyomában ilyen elszántan vajon? Miért akar mindenáron a közelébe jutni?) Yoru életében minden pillanat színlelés: az egyetem, a külföldi ösztö

A Rockopera eredetileg egy nagyjátékfilm forgatókönyvként íródott. Edi, a kiszámíthatóan zűrös rocksztár-akarok-lenni életművész vezeti végig az olvasót a generációkon átívelő emberi kapcsolatok szövetén. A humor kémiai kölcsönhatásba lép a szerelemmel, a

A Rockopera eredetileg egy nagyjátékfilm forgatókönyvként íródott. Edi, a kiszámíthatóan zűrös rocksztár-akarok-lenni életművész vezeti végig az olvasót a generációkon átívelő emberi kapcsolatok szövetén. A humor kémiai kölcsönhatásba lép a szerelemmel, a társadalmi szabályok abszurd színjátékával, hogy végül fordulatokban gazdag összképpel szolgáljon a mindenkori hatalom és a művészet egymáshoz való viszonyáról. Egy olyan történet, amely a valóságból merít, de ennek akár az ellentétes kijelenté

Zárójelek A lényegtelennek hitt részletek a legfontosabbak. Esős úton végigosonó kóbor macskák. Szembejövő idegenek elkapott pillantása. (Ki nem tett pont a mondat végén.) Nishihara Yoru, a fiatal japán lány a napfényes Spanyolországból írja leveleit ö

Terra Nem emlékeztem, mennyire szűk is a test. Nem emlékeztem, milyen is, amikor besűrűsödik a téridő. Nem emlékeztem, hogy bántja a szememet a fény. Elfeledtem, mekkora fájdalom, amikor az első lélegzetvétel szétfeszíti a tüdőmet, és minden sejtem sik