szent gimi

Egy sorozat a való életrõl. Egy sorozat, amely itt és most játszódik. Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna. Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások. A t&oum

Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntõ buli, osztálykirándulás és m&ea

Reni alig várja, hogy a nyári szünet után viszontláthassa osztáytársait, és persze fõleg Cortezt... Tízedik elsõ félévében azonban egyre több probl&eacute

- Mi a diagnózis? - kérdezte Ricsi röhögve, mire a pszichológus ismét elmosolyodott, és a szemével körbepásztázta a társaságot._x000D_ - Melyikőtök Reni?_x000D_ - Én - emeltem fel a kezem zavartan. A pszichológus szeme körül apró ráncok jelentek meg, és b

- Na, Cortez is megtalálta a sulit. Éppen ideje volt, nem fogom életem végéig tartogatni a jegyzeteket - sóhajtotta tettetett unalommal az arcán, és becsapta a szekrényajtaját._x000D_ Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor...És akkor történt, hog

Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (sza

- Reni? - kérdezte._x000D_ - Igen? - kérdeztem vissza döbbenten._x000D_ - Jössz velem?_x000D_ - Nem! - szólt vissza Arnold helyettem, mire mindenki kérdőn felé fordult._x000D_ - Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek - mondta Cortez, és újra rám nézett.

A ragyogó napsütésbe kilépve ösztönösen hunyorogtam, majd megtorpantam. Ültek a padomon. Kissé megremegett a térdem, de azért erőt vettem magamon, és továbbmentem._x000D_ - Te mit csinálsz itt? - kérdeztem Cortezt, aki a pad támláján ült, és ölébe ejtett

Új tanév, új osztálytárs, új konfliktusok, új és régi barátságok, új és régi szerelmek... A II/B-ben továbbra is, zajlik az élet, miközben többek között az is kiderül, hogy mi történt a párizsi csereutazáson, hogy kicsoda Jerome és Benoit, és vajon ki lop

Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más... Az osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik. Reni érdeklődése Cortez

December 20-a Reni életének legboldogabb napja, és ettől kezdve minden megváltozik. De vajon csak jó értelemben? Vajon meddig tart a váratlanul jött boldogság? És Reninek sikerül-e nemcsak megszerezni, de meg is tartani Cortezt? Mi mindennel kell megküzde

Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (sza

"- Reni? - kérdezte. - Igen? - kérdeztem vissza döbbenten. - Jössz velem? - Nem! - szólt vissza Arnold helyettem, mire mindenki kérdőn felé fordult. - Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek - mondta Cortez, és újra rám nézett. - Kezdődik az olvasókör... - hebegtem, de ez nem tűnt túl népszerű válasznak, egy csomóan "húúú"-zni kezdtek. - Oké - tette fel a kezét Cortez, és röhögve odafordult egy csoport végzőshöz. - Jó - mondtam hirtelen, mire Arnold megpördült a tengelye körül, és visszanézett

Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más… Az osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik. Reni érdeklődése Cortez iránt szerelemmé változik; vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán ismét reménykedés között őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem egyértelmű… „Se varázslók, se boszorkányok, se vámpírok nem lakoznak e könyv lapjain, és mégi

"A ragyogó napsütésbe kilépve ösztönösen hunyorogtam, majd megtorpantam. Ültek a padomon. Kissé megremegett a térdem, de azért erőt vettem magamon, és továbbmentem. - Te mit csinálsz itt? - kérdeztem Cortezt, aki a pad támláján ült, és ölébe ejtett kezében tartotta a zenelejátszóját. - Ülök - felelte olyan stílusban, mintha ez azért elég egyértelmű lenne. Jó, tényleg az volt, a vak is láthatta, csak éppen... - Miért itt? - kérdeztem cseppet sem kedvesen. - Tudtommal már nem foglalt ez a hely - n

"- Mi a diagnózis? - kérdezte Ricsi röhögve, mire a pszichológus ismét elmosolyodott, és a szemével körbepásztázta a társaságot. - Melyikőtök Reni? - Én - emeltem fel a kezem zavartan. A pszichológus szeme körül apró ráncok jelentek meg, és bólintott. - Ő a válasz a kérdésedre - mondta Ricsinek. - Gyógyítható? - kérdezte Dave nevetve. - Szerintem nem - nevetett fel a doki is. Vadul zakatoló szívvel néztem Cortezre, aki a napszemüveg mögül fürkészett. Fél évig járt miattam hétfő délutánonként a p

"Cortez kikerült minket, lesétált a lépcsőn, miközben a lány már megindult felé. Tudtam, hogy rá vár, tudtam, hogy ő csak Viki lehet, de a következő jelenetet még én sem tudtam előre. A lány vigyorogva átölelte Cortezt, majd hosszú csókkal köszöntötte. Nem, ez nem olyan volt, mint kilencedikben, a díjugrató napján. Most jól láttam. Mindannyian jól láttuk. Lemerevedtem, nem akartam odanézni, de nem tudtam levenni a szemem róluk. A látvány sokkolt, minden energiámmal azon voltam, hogy akkor fullad

Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás).  Ám a 12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent me

"- Na, Cortez is megtalálta a sulit. Éppen ideje volt, nem fogom életem végéig tartogatni a jegyzeteket - sóhajtotta tettetett unalommal az arcán, és becsapta a szekrényajtaját. Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor...És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem, és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert,

"A ragyogó napsütésbe kilépve ösztönösen hunyorogtam, majd megtorpantam. Ültek a padomon. Kissé megremegett a térdem, de azért erőt vettem magamon, és továbbmentem. - Te mit csinálsz itt? - kérdeztem Cortezt, aki a pad támláján ült, és ölébe ejtett kezében tartotta a zenelejátszóját. - Ülök - felelte olyan stílusban, mintha ez azért elég egyértelmű lenne. Jó, tényleg az volt, a vak is láthatta, csak éppen... - Miért itt? - kérdeztem cseppet sem kedvesen. - Tudtommal már nem foglalt ez a hely - n