Romsics

Romsics Ignác új kötete a magyar történelem elmúlt ezer évének 11 lázadó, vagyis rebellis csoportjával foglalkozik, kezdve az utolsó pogányokkal és befejezve az 1989-es rendszerváltókkal. Minden eg...

Az I. világháborút lezáró 1920-as trianoni békeszerződés értelmében Magyarország elveszítette területének 67 és lakosságának 58 százalékát. Ha a Magyar Királyságon belül területi és politikai autonómiát élvező Horvátországot is beszámítjuk, akkor a területi veszteség 71 százalékra szökik, a népességé pedig 63 százalékra. Az elcsatolt területeken élő több mint 10 millió ember közül 3,2 millió volt magyar. Ezek mintegy fele közvetlenül az új határok túloldalán élt. A hatalmas veszteségek, a nemzet

A 20. század első felében két nagy háború pusztított a világban. A fegyveres konfliktusokból következett, hogy a korszak államvezetői jóval nagyobb számban kerültek ki magas rangú katonatisztek köz...

18. és a 19. század fordulóján Kelet-Közép- és Délkelet-Európa 24 nagy és több kisebb népcsoportjának a tagjai három nagy multietnikus politikai egység, az Oszmán, a Habsburg és az Orosz Birodalom...

18. és a 19. század fordulóján Kelet-Közép- és Délkelet-Európa 24 nagy és több kisebb népcsoportjának a tagjai három nagy multietnikus politikai egység, az Oszmán, a Habsburg és az Orosz Birodalom alattvalói voltak. Az azóta eltelt több mint 200 év folyamán a régió politikai térképe alaposan átalakult. A nagy birodalmak helyén kisebb és nyelvi-kulturális szempontból homogénebb politikai szerveződések - zömmel nemzetállamok - jöttek létre. Ezek száma ma 21. Nemzet, nemzetiség és állam viszonyának

"A történelmi Magyarország 325 411 km2-nyi területén 1910-ben 20 886 487 ember élt. Ha ebből leszámítjuk a belső ügyeinek intézésében csaknem teljes önállóságot élvező Horvát-Szlavónia területét és népességét, 282 870 km2-t és 18 264 533 főnyi lakost kapunk. Ezt a még mindig tekintélyes nagyságú népességet többféle tényező (elsősorban a vagyon és a foglalkozás, továbbá a származás és hagyományok, vallás és nemzetiség stb.) osztotta-tagolta egymásnak alá-, fölé- vagy mellérendelt társadalmi osztá

„Kényesen vigyáztam szellemi függetlenségemre, és inkább vállaltam az elszigeteltséget, semmint a behódolást bárkinek. Azt, hogy mit gondoljak a világról, emberekről és a magyar történelemről, továbbra is én akartam eldönteni." Romsics Ignác rendhagyó könyvében saját élettörténetén keresztül azt mutatja be, hogy egy Kalocsa melletti faluból, a régi paraszti világból milyen út vezetett az egyetemi tanárságig és az akadémiai tagságig. Nem szokványos önéletrajzot vagy visszaemlékezést írt, hanem o

"Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés értelmében a Romániához került magyarországi területrész csaknem 103 ezer, egészen pontosan 102 811 négyzetkilométert tett ki. Ez több történelmi és földrajzi tájegységből tevődött össze. Magja a Királyhágón túli úgynevezett történelmi Erdély volt, amely 57,8 ezer négyzetkilométernyi területet foglalt magában."Az első világháborút követő hónapokban Közép- és Kelet-Európa politikai térképe gyökeresen átalakult. Az átalakulás egyik legfontosabb e

"A trianoni békeszerződés területi előírásainak visszaállítása nem volt eleve elrendelt szükségszerűség. Abban, hogy az 1946-os párizsi békekonferencián végül mégis ez a döntés született, több tényező játszott közre. Meghatározó szerepe - az első világháború utáni helyzethez hasonlóan - ebben is a győztes nagyhatalmaknak volt. Az ő döntésüket viszont nemcsak saját elveik és érdekeik, hanem Magyarország és riválisainak második világháborús szereplése, valamint a háború utáni diplomáciájuk is jele

Van-e annál felemelőbb érzés egy tanár számára, mint látni diákjai repülését, saját szárnyaikon? Nincs, istenemre mondom, nincs... A kötetben, mely et az Olvasó a kezében tart, Romsics Ignác szűkebben vett tanítványi köre tiszteleg írásaival a mesterük e

„Van-e annál felemelőbb érzés egy tanár számára, mint látni diákjai repülését, saját szárnyaikon? Nincs, istenemre mondom, nincs...” A kötetben, mely et az Olvasó a kezében tart, Romsics Ignác szűkebben vett tanítványi köre tiszteleg írásaival a mesterük

"Van-e annál felemelőbb érzés egy tanár számára, mint látni diákjai repülését, saját szárnyaikon? Nincs, istenemre mondom, nincs..." A kötetben, mely et az Olvasó a kezében tart, Romsics Ignác szűkebben vett tanítványi köre tiszteleg írásaival a mesterük előtt. Mindannyian kivételesen szerencsésnek tartják magukat, hogy diákként az előadásait hallgathatták, majd utóbb, immár kollégaként, együtt szerepelhettek vele konferenciákon, vagy publikálhattak ugyanazon folyóiratokban és kötetekben. E ta

Új könyvében Romsics Ignác azoknak a bölcselőknek a munkáit tekinti át az ókortól napjainkig, akik az emberiség történetének alapkérdéseiről alkotott véleményükkel meghatározták a történeti gondolkodást, és akik - noha gyakran eltérő válaszokat adtak közös dilemmáikra - mindannyian csiszolták látásmódunkat, gazdagították és finomították a múltunkra vonatkozó tudást. A kötet a szellemi tendenciák változását tudománytörténeti hátterükkel együtt segít megérteni, ezért a legszélesebb olvasóközönsége

A mögöttünk hagyott évszázadban Magyarország és vele Európának az a bizonytalan határú köztes övezete, amely a Baltikum és a Mediterráneum között terül el, négyszer élt át sorsfordító változásokat: 1918–1920-ban, 1938–1941-ben, 1944–1945-ben és 1989–1991-ben. Ezekben az átrendeződésekben a nagyhatalmak fontos, ha nem sorsdöntő szerepet játszottak. Olykor csak kezdeményezték vagy elősegítették a változásokat, máskor viszont brutálisan rákényszerítették akaratukat az itteni népekre. E kötet tárgya

A mögöttünk hagyott évszázadban Magyarország és vele Európának az a bizonytalan határú köztes övezete, amely a Baltikum és a Mediterráneum között terül el, négyszer élt át sorsfordító változásokat: 1918-1920-ban, 1938-1941-ben, 1944-1945-ben és 1989-1991-ben. Ezekben az átrendeződésekben a nagyhatalmak fontos, ha nem sorsdöntő szerepet játszottak. Olykor csak kezdeményezték vagy elősegítették a változásokat, máskor viszont brutálisan rákényszerítették akaratukat az itteni népekre. E kötet tárgya

"Van-e annál felemelőbb érzés egy tanár számára, mint látni diákjai repülését, saját szárnyaikon? Nincs, istenemre mondom, nincs..." A kötetben, mely et az Olvasó a kezében tart, Romsics Ignác szű...

A történelem bennünk él - Romsics hetven Van-e annál felemelőbb érzés egy tanár számára, mint látni diákjai repülését, saját szárnyaikon? Nincs, istenemre mondom, nincs... A kötetben, mely et az Olvasó a kezében tart, Romsics Ignác szűkebben vett tan

A történelem bennünk él - Romsics hetven Van-e annál felemelőbb érzés egy tanár számára, mint látni diákjai repülését, saját szárnyaikon? Nincs, istenemre mondom, nincs... A kötetben, mely et az Olvasó a kezében tart, Romsics Ignác szűkebben vett tan

"Van-e annál felemelőbb érzés egy tanár számára, mint látni diákjai repülését, saját szárnyaikon? Nincs, istenemre mondom, nincs..." A kötetben, mely et az Olvasó a kezében tart, Romsics Ignác szűkebben vett tanítványi köre tiszteleg írásaival a mesterük előtt. Mindannyian kivételesen szerencsésnek tartják magukat, hogy diákként az előadásait hallgathatták, majd utóbb, immár kollégaként, együtt szerepelhettek vele konferenciákon, vagy publikálhattak ugyanazon folyóiratokban és kötetekben. E ta