Reggelre

"Fogalmam sincs, hogy jött ki belőlem ez a napló. Álltam a nappali közepén, a macska meg csak bámult rám, és én megpróbáltam, de egyáltalán nem fájt semmi. Csak az a rohadék üresség. És akkor eljött a pillanat, amire te is, én is mindig várunk. A pillanat, amikor tudjuk, hogy mi történik velünk! És ha tudjuk, akkor már nem lehet nagy bajunk. A többi, ígérem, már nem vicc. Déziré és Korunk Nagy Egerésze például halálra röhögték magukat azon, amit írtam róluk. Mert ezt a naplót megosztottam velük.

Az idő minden és alig van belőle. Múlását csak az ember számolja. Csak térbe vetítve, átviteleken át ragadhatja meg. Pillanatokra az elillanót. Turczi István verseiben is csak megvillanhat az égalján, s a fájdalomban, mások szavain és a zúzmarás ezüstben, a víztükör és az ég kegyes kékjében, Vas István süllyedő világából kiemelkedő versein, Zelk koppanó botján, Tandori utolsó skiccein, Borbély Szilárd mindenjében és semmijében, a megírt és a megíratlan hallgatásban. Azok arcán és árnyékán, ak

Az idő minden és alig van belőle. Múlását csak az ember számolja. Csak térbe vetítve, átviteleken át ragadhatja meg. Pillanatokra az elillanót. Turczi István verseiben is csak megvillanhat az égalján, s a fájdalomban, mások szavain és a zúzmarás ezüstben, a víztükör és az ég kegyes kékjében, Vas István süllyedő világából kiemelkedő versein, Zelk koppanó botján, Tandori utolsó skiccein, Borbély Szilárd mindenjében és semmijében, a megírt és a megíratlan hallgatásban. Azok arcán és árnyékán, ak

Az idő minden és alig van belőle. Múlását csak az ember számolja. Csak térbe vetítve, átviteleken át ragadhatja meg. Pillanatokra az elillanót. Turczi István verseiben is csak megvillanhat az égalján, s a fájdalomban, mások szavain és a zúzmarás ezüstben, a víztükör és az ég kegyes kékjében, Vas István süllyedő világából kiemelkedő versein, Zelk koppanó botján, Tandori utolsó skiccein, Borbély Szilárd mindenjében és semmijében, a megírt és a megíratlan hallgatásban. Azok arcán és árnyékán, ak

Reggelre megöregszünk Az idő minden és alig van belőle. Múlását csak az ember számolja. Csak térbe vetítve, átviteleken át ragadhatja meg. Pillanatokra az elillanót. Turczi István verseiben is csak megvillanhat az égalján, s a fájdalomban, mások sza

Reggelre megöregszünk Az idő minden és alig van belőle. Múlását csak az ember számolja. Csak térbe vetítve, átviteleken át ragadhatja meg. Pillanatokra az elillanót. Turczi István verseiben is csak megvillanhat az égalján, s a fájdalomban, mások sza

Az idő minden és alig van belőle. Múlását csak az ember számolja. Csak térbe vetítve, átviteleken át ragadhatja meg. Pillanatokra az elillanót. Turczi István verseiben is csak megvillanhat az égalján, s a fájdalomban, mások szavain és a zúzmarás ezüstben, a víztükör és az ég kegyes kékjében, Vas István süllyedő világából kiemelkedő versein, Zelk koppanó botján, Tandori utolsó skiccein, Borbély Szilárd mindenjében és semmijében, a megírt és a megíratlan hallgatásban. Azok arcán és árnyékán, ak