Prae Hu

A fiatal férfi rájön: be kell lépnie. Be, a pártba. Mert akasztani akar. Pártmobilra vágyik. És leányvállalatra. Puha ágyra. Rájön, alámerül, megcsinálja. Felhozza a gyöngyöt, eléd teszi, és nem kér érte semmit. Farkas Tibor, mint a régi lámpagyújtogatók:

"Második könyvével jelentkezik a Diplomata-útlevéllel a hátizsákban című novelláskötet szerzője. Görömbölyi Dávid regénye Közép-Európa után ezúttal Délkelet-Ázsiába repít, de előbb egy vérbeli pesti házibuliba csöppenünk, ahol emberek várnak, zenék, emberek, nevetések, emberek, fények, emberek... Aztán utazás, álom, hazatérés. Haverok, buli, Buddha." "Görömbölyi valószínűleg korábban fertőződött meg az irodalommal, mint az anyatejjel. Régóta tudjuk, ha írni akarunk, előtte szükségszerűen élnünk

Urbán Ákos első novelláskötetének olvasóját hamar bűvkörébe vonhatja az a szokatlan elbeszélői hang, mely van, mikor himnikusan emelkedett, máskor pedig a hétköznapok józanságát sugározza. Bibliai tájak, sosemvolt, vagy épp nagyon is valóságos magyar falvak képei montírozódnak egymásra ezekben a lírai szövegekben: egy helyben lenni egyet jelenthet a teljes mozdulatlansággal, a tehetetlenséggel, de a nyugalommal is.

Az ismeret és a vers emberének találkozása: agyak szeretkezése (Szabó T. Anna). Pontos, de mohó versvilág épül. Témája önelemzés és önkívület viszonya. Örvénylésük közelíti-távolítja a Másik személyt.

Harmath Artemisz ismertetője: Kerber Balázs lírája érzékvihar a magányos párnán, nyüzsgés egyetlen fekvőhelyen. A látóhatár, akár a paplan. Köznapi szavakból épülnek csavaros, burleszk-ízű mondatok. A versek beszélője mintha egy színes, kubista festmény hőse volna: végtagjai, akár a szélben, akár az ágyszélen, szétdobva hajlanak. A magyar költészetben szokatlan, beszűkült, mikroszkopikus látószög csőszerű, mégis végtelen terekbe kalauzol. Kerber eredeti, sűrűn összecsomózott képei egészen a láth

Ki a labirintus jegyszedője? Helyzete kiváltságos? Megalázó? Milyen hazát nem talál se Budavár alatt, se Wales-ben? Bárhol az övé lehet? A vers nem válasz, őrködés a keresés részletei fölött.

Halmai Tamás legújabb verseskötete előbb rímtelen, majd rímes szonettek útján-módján, végül szabadversnyelvhez folyamodva szól életről, halálról, halhatatlanságról – közös apró-cseprő ügyleteinkről tehát. A dalnál immár fajsúlyosabb szövegtestek állják (vagy nem állják) ki itt egy visszanyert személyesség, a sötétség létalakzatait is magába invitáló attitűd nyelvi-poétikai próbáját. A könyv szerkesztője L. Varga Péter, a borítót Piet Mondrian Farm a Duivendrecht közelében ci´mu? festménye´nek fe

Vörös István ajánlja a kötetet: "Reggelente néha véres a szám / beleharapok a nyelvembe / álmomban Mert még álmodok" - zárja egy versét Méhes Károly, a középnemzedék egyik legizgalmasabb alkotója. Az izgalmas mellé mondhattuk volna szerethetőt is. Ami nagy kincs a sok savanyú, kiábrándult, esetenként persze nagyon jó szerző között. Egy olyan, reális derűvel megáldott költő, aki nem fél megmutatni a nehézségeket és az élet ebből következő összetettségét, de van olyan bátor, hogy kiénekelje a mind

Decki Sarolta irodalomtörténész már olvasta a könyvet, és a következőképp vélekedik róla. Három az egyben: három testvér versei egy kötetben. Csak a tartalomjegyzékből derül ki, melyiket ki írta, de mire odalapozunk, ez már nem is fontos. A szerzőség kérdését háttérbe szorítja a versek között létrejövő játék, párbeszéd, az, ahogyan hasonlítanak és különböznek a bennük megszólaló hangok, sajátos vibrálást hozva létre. Mintha egy asztal mellett ülne a három fiú, és a dohányfüstön, pálinkagőzön át