Prae Hu

A fiatal férfi rájön: be kell lépnie. Be, a pártba. Mert akasztani akar. Pártmobilra vágyik. És leányvállalatra. Puha ágyra. Rájön, alámerül, megcsinálja. Felhozza a gyöngyöt, eléd teszi, és nem kér érte semmit. Farkas Tibor, mint a régi lámpagyújtogatók:

"Második könyvével jelentkezik a Diplomata-útlevéllel a hátizsákban című novelláskötet szerzője. Görömbölyi Dávid regénye Közép-Európa után ezúttal Délkelet-Ázsiába repít, de előbb egy vérbeli pesti házibuliba csöppenünk, ahol emberek várnak, zenék, emberek, nevetések, emberek, fények, emberek... Aztán utazás, álom, hazatérés. Haverok, buli, Buddha." "Görömbölyi valószínűleg korábban fertőződött meg az irodalommal, mint az anyatejjel. Régóta tudjuk, ha írni akarunk, előtte szükségszerűen élnünk

Harmath Artemisz ismertetője: Kerber Balázs lírája érzékvihar a magányos párnán, nyüzsgés egyetlen fekvőhelyen. A látóhatár, akár a paplan. Köznapi szavakból épülnek csavaros, burleszk-ízű mondatok. A versek beszélője mintha egy színes, kubista festmény hőse volna: végtagjai, akár a szélben, akár az ágyszélen, szétdobva hajlanak. A magyar költészetben szokatlan, beszűkült, mikroszkopikus látószög csőszerű, mégis végtelen terekbe kalauzol. Kerber eredeti, sűrűn összecsomózott képei egészen a láth

Urbán Ákos első novelláskötetének olvasóját hamar bűvkörébe vonhatja az a szokatlan elbeszélői hang, mely van, mikor himnikusan emelkedett, máskor pedig a hétköznapok józanságát sugározza. Bibliai tájak, sosemvolt, vagy épp nagyon is valóságos magyar falvak képei montírozódnak egymásra ezekben a lírai szövegekben: egy helyben lenni egyet jelenthet a teljes mozdulatlansággal, a tehetetlenséggel, de a nyugalommal is.

Emlékállítás és közéletiség: a Bányaidő versei megrázó módon tárják fel egy letűnt életforma, a Pécs környéki bányászvilág emlékezetét, miközben a rendszerváltás után felnőtt nemzedék tapasztalataival is számot vetnek.

Az ismeret és a vers emberének találkozása: agyak szeretkezése (Szabó T. Anna). Pontos, de mohó versvilág épül. Témája önelemzés és önkívület viszonya. Örvénylésük közelíti-távolítja a Másik személyt.

Ki a labirintus jegyszedője? Helyzete kiváltságos? Megalázó? Milyen hazát nem talál se Budavár alatt, se Wales-ben? Bárhol az övé lehet? A vers nem válasz, őrködés a keresés részletei fölött.

Vörös István ajánlja a kötetet: "Reggelente néha véres a szám / beleharapok a nyelvembe / álmomban Mert még álmodok" - zárja egy versét Méhes Károly, a középnemzedék egyik legizgalmasabb alkotója. Az izgalmas mellé mondhattuk volna szerethetőt is. Ami nagy kincs a sok savanyú, kiábrándult, esetenként persze nagyon jó szerző között. Egy olyan, reális derűvel megáldott költő, aki nem fél megmutatni a nehézségeket és az élet ebből következő összetettségét, de van olyan bátor, hogy kiénekelje a mind

Decki Sarolta irodalomtörténész már olvasta a könyvet, és a következőképp vélekedik róla. Három az egyben: három testvér versei egy kötetben. Csak a tartalomjegyzékből derül ki, melyiket ki írta, de mire odalapozunk, ez már nem is fontos. A szerzőség kérdését háttérbe szorítja a versek között létrejövő játék, párbeszéd, az, ahogyan hasonlítanak és különböznek a bennük megszólaló hangok, sajátos vibrálást hozva létre. Mintha egy asztal mellett ülne a három fiú, és a dohányfüstön, pálinkagőzön át

Halmai Tamás legújabb verseskötete előbb rímtelen, majd rímes szonettek útján-módján, végül szabadversnyelvhez folyamodva szól életről, halálról, halhatatlanságról – közös apró-cseprő ügyleteinkről tehát. A dalnál immár fajsúlyosabb szövegtestek állják (vagy nem állják) ki itt egy visszanyert személyesség, a sötétség létalakzatait is magába invitáló attitűd nyelvi-poétikai próbáját. A könyv szerkesztője L. Varga Péter, a borítót Piet Mondrian Farm a Duivendrecht közelében ci´mu? festménye´nek fe

Az Egyszerre egy beszéljen Turi Tímea negyedik verseskötete, amely ironikusan, ugyanakkor veszettül komolyan kapcsolódik a szerző korábbi, máshonnan megszólaló, A dolgok, amiről nem beszélünk (2014) című könyvéhez. Hiszen időközben nagyon is szó lett azokról a bizonyos dolgokról, amelyek a versek alaphelyzetéül szolgálnak: az új kötet már a végtelen sok megszólalásból ki sem hallható egyet keresi, azt az egyet, egyszerre egyet, akire épp figyelni akar. Az egy szintre emelkedés, az egyenrangúvá

„Anyám már akkor tudta, amikor behúztam magam után a kaput. A kutya nyüszítéséből hallotta, vagy a nehéz lépteimben és a cipőm egyenetlen kopogásában ismerte fel. Mindig tudta, gyerekkorom óta, előtte a nagyanyám is, és korábban a dédi. Anyám volt az utolsó az anyák sorában. Ölükbe eresztették a stoppolt zoknit, letették a hámozókést, úgy füleltek, félrehajtott fejjel, aztán aprót bólintottak, csak úgy, maguknak.” Teréz az idősgondozóként dolgozó egyedülálló anya, a falusi idillben élő kisgyerek

Szemjon Hanyin verseiben mindent megtalálunk, ami a jó költészethez elengedhetetlen: a mélyre merulést, a humort és a finom melankóliát. Átérezteti velunk a betűk és az emberek közötti kötelék törékenységét, miközben gyakran arra kényszerít, hogy ,,a bőrünkkel gondolkodjunk" egy értékvesztett, ám melegségét mégis megőrző világban, amely leírható úgy, mint ,,egy örökkévalóság kisebb szünetekkel / a hamis márványon valódi repedésekkel". Maguk a versek, ha valamilyen irányzathoz kellene őket sorol

Kevés veszélyesebb dolog van, mint egy régi-régi tárgy, amelynek nem ismerjük a rendeltetését, amely hívogatón csillog, de fogalmunk sincs, ki és mi célból készítette. A történész Marco kezébe véletlenül kerül egy ilyen, ezüstből készült apró eszköz, és nem tud rájönni a rendeltetésére. Ahogy nyomozni kezd, egy sötét történet bontakozik ki a szeme előtt. A szálak a 18. századba vezetnek, egy koperi internátusba. Első ránézésre minden mozzanat hétköznapi, a kor szelleméhez illeszkedő: egy megszál

Halmai Tamás legújabb verseskötete előbb rímtelen, majd rímes szonettek útján-módján, végül szabadversnyelvhez folyamodva szól életről, halálról, halhatatlanságról – közös apró-cseprő ügyleteinkről tehát. A dalnál immár fajsúlyosabb szövegtestek állják (vagy nem állják) ki itt egy visszanyert személyesség, a sötétség létalakzatait is magába invitáló attitűd nyelvi-poétikai próbáját. A könyv szerkesztője L. Varga Péter, a borítót Piet Mondrian Farm a Duivendrecht közelében ci´mu? festménye´nek fe

Decki Sarolta irodalomtörténész már olvasta a könyvet, és a következőképp vélekedik róla. Három az egyben: három testvér versei egy kötetben. Csak a tartalomjegyzékből derül ki, melyiket ki írta, de mire odalapozunk, ez már nem is fontos. A szerzőség kérdését háttérbe szorítja a versek között létrejövő játék, párbeszéd, az, ahogyan hasonlítanak és különböznek a bennük megszólaló hangok, sajátos vibrálást hozva létre. Mintha egy asztal mellett ülne a három fiú, és a dohányfüstön, pálinkagőzön át

Vörös István ajánlja a kötetet: "Reggelente néha véres a szám / beleharapok a nyelvembe / álmomban Mert még álmodok" - zárja egy versét Méhes Károly, a középnemzedék egyik legizgalmasabb alkotója. Az izgalmas mellé mondhattuk volna szerethetőt is. Ami nagy kincs a sok savanyú, kiábrándult, esetenként persze nagyon jó szerző között. Egy olyan, reális derűvel megáldott költő, aki nem fél megmutatni a nehézségeket és az élet ebből következő összetettségét, de van olyan bátor, hogy kiénekelje a mind

Horizont Decki Sarolta irodalomtörténész már olvasta a könyvet, és a következőképp vélekedik róla. Három az egyben: három testvér versei egy kötetben. Csak a tartalomjegyzékből derül ki, melyiket ki írta, de mire odalapozunk, ez már nem is fontos. A s

Kint lények járnak Halmai Tamás legújabb verseskötete előbb rímtelen, majd rímes szonettek útján-módján, végül szabadversnyelvhez folyamodva szól életről, halálról, halhatatlanságról – közös apró-cseprő ügyleteinkről tehát. A dalnál immár fajsúlyosabb

A fikusz téliesítésének napja Vörös István ajánlja a kötetet: Reggelente néha véres a szám / beleharapok a nyelvembe / álmomban Mert még álmodok - zárja egy versét Méhes Károly, a középnemzedék egyik legizgalmasabb alkotója. Az izgalmas mellé mondhattu