Örökség Magyar

Hogy úgy a hazai, valamint a külföldi címertan (heraldika) a maga ábrázolásaiban egy - később letűnt - jelképező rendszer hatása alatt állott és ennek a jelképezésnek ősforrásai: a Szentírás, a Melito vagy Pseudo-Melito: Clavis Scripturae-ja, a Physiologusok és Bestiariusok stb. voltak, azt - úgy vélem - már eddig is sikerült elég elfogadható módon bebizonyítanom.

A középkori magyar címertan jelképezése Hogy úgy a hazai, valamint a külföldi címertan (heraldika) a maga ábrázolásaiban egy - később letűnt - jelképező rendszer hatása alatt állott és ennek a jelképezésnek ősforrásai: a Szentírás, a Melito vagy Pseudo

A középkori magyar címertan jelképezése Hogy úgy a hazai, valamint a külföldi címertan (heraldika) a maga ábrázolásaiban egy - később letűnt - jelképező rendszer hatása alatt állott és ennek a jelképezésnek ősforrásai: a Szentírás, a Melito vagy Pseudo

Mythológiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban - A Hold nyelvhagyományainkban Az égi testek, közöttük a Hold tisztelete, a legtöbb nép hagyományában fellelhető. Keleten ma is általános szokás üdvözülni a Holdat, Európában pedig a XV. századba

Mythológiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban - A Hold nyelvhagyományainkban Az égi testek, közöttük a Hold tisztelete, a legtöbb nép hagyományában fellelhető. Keleten ma is általános szokás üdvözülni a Holdat, Európában pedig a XV. századba

Az égi testek, közöttük a Hold tisztelete, a legtöbb nép hagyományában fellelhető. Keleten ma is általános szokás üdvözülni a Holdat, Európában pedig a XV. században elterjedt volt a panasz, hogy némelyek megsüvegelték és letérdeltek láttára. A tisztelet nem az anyagot illette, hanem a holddal összeköttetésben álló, azaz a benne lévő szellemet. És oly fokú vala a tisztelet, a mily hatalmasnak tekinték a népek a Holdban lakó felsőbb lényt. A szíriaiak, görögök, rómaiak, germánok, finnek, szlávok

A magyar oktató mese (fabula, állatmese) irodalmára kétségtelenül nagy hatással volt a nyugat európai, elsősorban a német és ennek közvetítésével a francia meseirodalom. Története nagy vonásokban, megegyezik a német oktató mese történetével. A XVI. század első két, Aesopust utánzó meseírója: Heltai és Pesti után a XVII. században nincs semmi nyoma nálunk a mesének. A XVIII. századi német oktató mese előzményei séma XVII. században, hanem a XVI. század német meseirodalmában keresendők. Az oktató

Baloghy Dezső tanulmánya a Magyar napimádás címmel 1910-ben jelent meg és egy újabb adalékkal gazdagítja az ősvallásról vallott nézeteinket. A szerző az alábbiakat írja ősvallásunkról: Az áldozás cselekménye tehát, mely míg egyrészt az ős régiség homályába vész, másrészt ma is oly mondhatatlan erősen tartja magát, nem csak vad és félvad népeknél, hanem a legműveltebb nemzeteink vallásában is napról-napra ismétlődik, bizton mutatja hogy ős napimádó vallásunk szertartásainak az áldozás s áldomás f

A modern Európában és a XXI. századi világban az igazi jó szolgálat, az igazi közvetítő a kultúra. A kultúra, amely összeköt, amely híd az eltérő gondolkodású emberek, a különböző országok és más-más mentalitású közösségek között. Magyarország számára

Magyar napimádás - A magyar ősvallásról Baloghy Dezső tanulmánya a Magyar napimádás címmel 1910-ben jelent meg és egy újabb adalékkal gazdagítja az ősvallásról vallott nézeteinket. A szerző az alábbiakat írja ősvallásunkról: Az áldozás cselekménye teh

Magyar napimádás - A magyar ősvallásról Baloghy Dezső tanulmánya a Magyar napimádás címmel 1910-ben jelent meg és egy újabb adalékkal gazdagítja az ősvallásról vallott nézeteinket. A szerző az alábbiakat írja ősvallásunkról: Az áldozás cselekménye teh

A magyar oktató mese története 1786-tól 1807-ig A magyar oktató mese (fabula, állatmese) irodalmára kétségtelenül nagy hatással volt a nyugat európai, elsősorban a német és ennek közvetítésével a francia meseirodalom. Története nagy vonásokban, megegye

A magyar oktató mese története 1786-tól 1807-ig A magyar oktató mese (fabula, állatmese) irodalmára kétségtelenül nagy hatással volt a nyugat európai, elsősorban a német és ennek közvetítésével a francia meseirodalom. Története nagy vonásokban, megegye

Londesz Elek (Debrecen, 1868. dec. 13. – Budapest, 1934, febr. 12.): író, újságíró. Előbb szülővárosában, azután Aradon, végül Budapesten  újságíró. 1898-tól a Pesti Napló londoni és párizsi levelezője.  Lefordította Firduszi Sahnáméjának egyes részleteit perzsából, valamint angolból Marlowe Doktor Faustusát. A Petőfi Társaság tagja volt. Azon kívül mese gyűjtéssel is foglalkozott. A Tündérországban című összeállítása keleti és magyar meséket tartalmaz. A kötet az 1917-es kiadás reprintje.

E rövid tanulmány távolról sem terjeszkedik ki az erdélyi művészettörténet valamennyi kérdésére. Már csak azért sem, mert Kőváry Lászlónak az a megállapítása, hogy Erdély gazdag, ismeretlen múzeum, még ma is való igazság. Erdély teljes művészettopográfiája még teljesületlen álom. Aránylag a szászok leltározták legkimerítőbben a velük vonatkozásban álló emlékeket. A román műtörténetírók már maguk is többször hangoztatják, hogy feladataik kezdetén állanak, s a magyar művészetnek – számbelileg a le

Mátyás Flórián az eredeti források felhasználásával mutatja be a kalandozó magyarok németországi portyájának , hadjáratának történetét.

Az égi testek, közöttük a Hold tisztelete, a legtöbb nép hagyományában fellelhető. Keleten ma is általános szokás üdvözülni a Holdat, Európában pedig a XV. században elterjedt volt a panasz, hogy némelyek megsüvegelték és letérdeltek láttára. A tisztelet nem az anyagot illette, hanem a holddal összeköttetésben álló, azaz a benne lévő szellemet. És oly fokú vala a tisztelet, a mily hatalmasnak tekinték a népek a Holdban lakó felsőbb lényt. A szíriaiak, görögök, rómaiak, germánok, finnek, szlávok

Magyar művészet és erdélyi művészet E rövid tanulmány távolról sem terjeszkedik ki az erdélyi művészettörténet valamennyi kérdésére. Már csak azért sem, mert Kőváry Lászlónak az a megállapítása, hogy Erdély gazdag, ismeretlen múzeum, még ma is való iga

Magyar művészet és erdélyi művészet E rövid tanulmány távolról sem terjeszkedik ki az erdélyi művészettörténet valamennyi kérdésére. Már csak azért sem, mert Kőváry Lászlónak az a megállapítása, hogy Erdély gazdag, ismeretlen múzeum, még ma is való iga