Márffy

Márfi Gyula veszprémi érsekkel beszélget Haider Márta. A kereszténység a tartós boldogságot hirdeti az embereknek. Azt az örömhírt, azt az evangéliumot, ami nem talmi csillogásból áll, hanem ami megmarad, és az embert egy életen keresztül elkíséri, támaszt ad neki, amiből a szenvedések között is megmarad valami lélek mélyén. Az igazi boldogságot kereső ember pedig olyan, mint a tenger, amelynek a felszínén zúghatnak ugyan viharok, de a mélyben akkor is megmarad a béke.

A Nyolcak festőcsoport neve a nagyközönség számára ma sem cseng ismerősen, annál inkább a tagoké: Márffy Ödönt és társait, Berény Róbertet, Czóbel Bélát, Czigány Dezsőt, Kernstok Károlyt, Orbán Dezsőt, Pór Bertalant és Tihanyi Lajost a legnépszerűbb huszadik századi művészeink között tartjuk számon. Az első világháborút megelőző évek Budapestjének kulturális életében Bartók, Ady vagy a Nyugat képzőművészeti megfelelőjének számítottak. A húszas-harmincas években Márffy líraibb stílust alakított k