Malota lászló

„Malota László bizony tud valamit. Mert hogy jól és termékenyen ír, az szinte természetes. De úgy teszi mindezt, hogy szavaival, sodróan fűzött gondolataival színes, nagyvásznú mozifilm szereplőjévé avat, ahol nemcsak jelen vagyok, de érzek, látok, szagol

A nagyapámnak, aki örökre Auschwitzban maradt Auschwitzban több mint húsz éve nem száll fel kékesfekete kormos füst a krematóriumok magas, ívelt kéményein át. A barakkok, őrtornyok, börtönbunkerek, gázkamrák között gaz és fű nő. A kivégzés

„Elküldte A gyalázatosak szentélye című regényét, megtisztelt vele. Levelének bevezető sorai megrendítőek. A regényt háromszor olvastam el. Tetszett. Tetszett a története, tetszett az iróniája. És tetszett a merészsége. Hallatlan merészsége. Tudja-e, hogy

Malota László már az első, önéletrajzi ihletésű, A gyalázatosak szentélye című regényével berobbant a köztudatba, meghódítván a magyar irodalomszerető közönséget, huzamosabb ideig vezetve a szépirodalmi sikerlistákat Kertész Imre Nobel-díjas könyve előtt.