Gion nándor

Amikor beiratkoztam ebbe a vacak Ipariskolába, már három nap múlva láttam, hogy nagy marhaságot csináltam. Annak a vasdarabnak a felülete, amit reszeltem, sehogyan sem akart egyenes lenni. Nem tehetek róla, nem tudom egyenesen tartani a reszelőt. Ezért mindig féltem Vujovics művezetőtől, és ha megmaradok olajos kezű melósnak, egész életemben félnem kell a művezetőktől. Okvetlenül valami olyat kell majd csinálnom, hogy tőlem féljenek az emberek.Oldalak száma: 166Megjelenés éve: 2021Kötés: kartoná

A tenyeremen vastagodni kezdett a bőr - mondtam. - Az én tenyeremen is vastagodik néha a bőr - mondta Józsi. - Menjünk a borjakhoz! Odamentünk a borjak karámjához, Józsi benyújtotta a kezét a szálfák között. Percekig tartotta így a kezét, és nem tudtam, hogy ez mire jó. A borjak bután bámultak ránk, ők sem tudták, hogy mit akar Józsi, a Halálfejű. Aztán megmozdult az egyik borjú, lassan odajött hozzánk, és elkezdte nyalni Józsi tenyerét. Aztán odajött egy másik borjú is. - Nyújtsd be a kezedet!

M. H. J. megítélése szerint a tizenkét izraeli törzs közül Izsakhár törzsének jutott ki a legmostohább sors: földrajzilag és gazdaságilag felháborítóan előnytelen területre kényszerítették, a rávonatkozó apai áldás egyenesen átokként hangzott, és az Ószövetségben ezenkívül alig ejtenek szót róla. Ezért határozta el M. H. J., hogy éppen Izsakhárról ír majd egy vaskos regényt, de sajnos a regényt sohasem gondolhatta végig, túl sokáig nem ringatózhatott a hintaszékben, mert az elárusítók esetleg me

Márta teáscsészéket hozott ki a konyhából és lerakta elénk az asztalra. Fehér teáscsészék voltak, hosszú farkú, furcsa zöld színű festett állatok tekeredtek rajtuk. –?Ezek gyíkok? – kérdezte Szivel Sanyi. –?Sárkányok – mondta Zsuzsanna. –?Kínai porcelán – mondta Elvira. –?A kastélyban kínai tányérjaink is voltak, de a tányérokat összetörték a bőrkabátosok. Ordítoztak és a földhöz csapkodták a kínai tányérokat, Écskai Pistát meg elvitték a börtönbe, mert nem tudott nekik búzát és zsírt adni. –?Va

Szeretem a szép épületeket - mondtam. - Szeretem, ha szabályosak és szépek az épületek. Ezért örülök, hogy engem bíztak meg az építkezések ellenőrzésével. - Főleg pedig azért örülsz, mert felvakarhatsz egy rakás pénzt - mondta a Fehér Ló. - Igyekezz felvakarni egy rakás pénzt. Ha az a Kosnik megtette, te is megteheted. - Fenét - mondta a Kovács Pali. - A barátunknak nincs szerencséje. A kutya sem fog itt építkezni, amíg ilyen bizonytalan a helyzet. A jó isten sem mer ilyenkor szép, szabályos épü

Még most is van valahol egy ormótlan teherhajó, amely lassan és csöndesen úszik a vízen, és amikor néha kiköt, a gyerekek megbizonyosodhatnak róla, hogy egy nagyon szőke és nagyon tiszta kislány áll rajta, és a part felé néz. Amikor a hajó néha kiköt a part mellett, a gyerekek meg is ismerkednek azzal a szőke és nagyon tiszta kislánnyal, aki mindennek tud örülni, és szeret hangosan nevetni. Persze a hajó egyszer majd továbbúszik, és attól kezdve nagyon fog hiányozni, mint minden, amiről tudjuk,

M. H. J. megítélése szerint a tizenkét izraeli törzs közül Izsakhár törzsének jutott ki a legmostohább sors: földrajzilag és gazdaságilag felháborítóan előnytelen területre kényszerítették, a rávonatkozó apai áldás egyenesen átokként hangzott, és az Ószövetségben ezenkívül alig ejtenek szót róla. Ezért határozta el M. H. J., hogy éppen Izsakhárról ír majd egy vaskos regényt, de sajnos a regényt sohasem gondolhatta végig, túl sokáig nem ringatózhatott a hintaszékben, mert az elárusítók esetleg me

- Szeretem a szép épületeket - mondtam. - Szeretem, ha szabályosak és szépek az épületek. Ezért örülök, hogy engem bíztak meg az építkezések ellenőrzésével.- Főleg pedig azért örülsz, mert felvakarhatsz egy rakás pénzt - mondta a Fehér Ló. - Igyekezz felvakarni egy rakás pénzt. Ha az a Kosnik megtette, te is megteheted.- Fenét - mondta a Kovács Pali. - A barátunknak nincs szerencséje. A kutya sem fog itt építkezni, amíg ilyen bizonytalan a helyzet. A jó isten sem mer ilyenkor szép, szabályos épü

– Nézd, mit találtam – mutattam neki a golyókat. – Golyók? – Igazi puskagolyók. – Gondolod, hogy jók még? – Miért ne lennének jók? – Ki tudja, mióta hányódnak itt a padláson – mondta Burai J. – A golyó sohasem romlik meg – mondtam. – Akarod, hogy cseréljünk? – Nem – mondta Burai J. – Puska nélkül semmit sem érnek a golyók. – Lehet, hogy egyszer puskát is találunk. – Tulajdonképpen utálom a puskát – mondta Burai J., és övébe dugta a vadászkést. – A puska csak bajt hoz az emberre. – Ahogy akarod –

Amikor beiratkoztam ebbe a vacak Ipariskolába, már három nap múlva láttam, hogy nagy marhaságot csináltam. Annak a vasdarabnak a felülete, amit reszeltem, sehogyan sem akart egyenes lenni. Nem tehetek róla, nem tudom egyenesen tartani a reszelőt. Ezért mindig féltem Vujovics művezetőtől, és ha megmaradok olajos kezű melósnak, egész életemben félnem kell a művezetőktől. Okvetlenül valami olyat kell majd csinálnom, hogy tőlem féljenek az emberek.

- A tenyeremen vastagodni kezdett a bőr - mondtam.- Az én tenyeremen is vastagodik néha a bőr - mondta Józsi. - Menjünk a borjakhoz!Odamentünk a borjak karámjához, Józsi benyújtotta a kezét a szálfák között. Percekig tartotta így a kezét, és nem tudtam, hogy ez mire jó. A borjak bután bámultak ránk, ők sem tudták, hogy mit akar Józsi, a Halálfejű. Aztán megmozdult az egyik borjú, lassan odajött hozzánk, és elkezdte nyalni Józsi tenyerét. Aztán odajött egy másik borjú is.- Nyújtsd be a kezedet! -

Még most is van valahol egy ormótlan teherhajó, amely lassan és csöndesen úszik a vízen, és amikor néha kiköt, a gyerekek megbizonyosodhatnak róla, hogy egy nagyon szőke és nagyon tiszta kislány áll rajta, és a part felé néz. Amikor a hajó néha kiköt a part mellett, a gyerekek meg is ismerkednek azzal a szőke és nagyon tiszta kislánnyal, aki mindennek tud örülni, és szeret hangosan nevetni.Persze a hajó egyszer majd továbbúszik, és attól kezdve nagyon fog hiányozni, mint minden, amiről tudjuk, h

Márta teáscsészéket hozott ki a konyhából és lerakta elénk az asztalra. Fehér teáscsészék voltak, hosszú farkú, furcsa zöld színű festett állatok tekeredtek rajtuk. – Ezek gyíkok? – kérdezte Szivel Sanyi. – Sárkányok – mondta Zsuzsanna. – Kínai porcelán – mondta Elvira. – A kastélyban kínai tányérjaink is voltak, de a tányérokat összetörték a bőrkabátosok. Ordítoztak és a földhöz csapkodták a kínai tányérokat, Écskai Pistát meg elvitték a börtönbe, mert nem tudott nekik búzát és zsírt adni. – Va

Az Aranyat talált című regény megjelenésével teljessé válik a Magvető Zsebkönyvtárban Gion Nándor regényciklusa, a Latroknak is játszott. A Virágos Katona (1973), a Rózsaméz (1976) és az Ez a nap a miénk (1997) után a befejező mű – amely először 2002-ben jelent meg – a bácskai magyarok életének válaszútjaival szembesít, a titói Jugoszlávia világát mély és fájdalmas humorral bemutatva.

– Nézd, mit találtam – mutattam neki a golyókat. – Golyók? – Igazi puskagolyók. – Gondolod, hogy jók még? – Miért ne lennének jók? – Ki tudja, mióta hányódnak itt a padláson – mondta Burai J. – A golyó sohasem romlik meg – mondtam. – Akarod, hogy cseréljünk? – Nem – mondta Burai J. – Puska nélkül semmit sem érnek a golyók. – Lehet, hogy egyszer puskát is találunk. – Tulajdonképpen utálom a puskát – mondta Burai J., és övébe dugta a vadászkést. – A puska csak bajt hoz az emberre. – Ahogy akarod –

Még most is van valahol egy ormótlan teherhajó, amely lassan és csöndesen úszik a vízen, és amikor néha kiköt, a gyerekek megbizonyosodhatnak róla, hogy egy nagyon szőke és nagyon tiszta kislány áll rajta, és a part felé néz. Amikor a hajó néha kiköt a part mellett, a gyerekek meg is ismerkednek azzal a szőke és nagyon tiszta kislánnyal, aki mindennek tud örülni, és szeret hangosan nevetni.Persze a hajó egyszer majd továbbúszik, és attól kezdve nagyon fog hiányozni, mint minden, amiről tudjuk, h

M. H. J. megítélése szerint a tizenkét izraeli törzs közül Izsakhár törzsének jutott ki a legmostohább sors: földrajzilag és gazdaságilag felháborítóan előnytelen területre kényszerítették, a rávonatkozó apai áldás egyenesen átokként hangzott, és az Ószövetségben ezenkívül alig ejtenek szót róla. Ezért határozta el M. H. J., hogy éppen Izsakhárról ír majd egy vaskos regényt, de sajnos a regényt sohasem gondolhatta végig, túl sokáig nem ringatózhatott a hintaszékben, mert az elárusítók esetleg me

Márta teáscsészéket hozott ki a konyhából és lerakta elénk az asztalra. Fehér teáscsészék voltak, hosszú farkú, furcsa zöld színű festett állatok tekeredtek rajtuk. – Ezek gyíkok? – kérdezte Szivel Sanyi. – Sárkányok – mondta Zsuzsanna. – Kínai porcelán – mondta Elvira. – A kastélyban kínai tányérjaink is voltak, de a tányérokat összetörték a bőrkabátosok. Ordítoztak és a földhöz csapkodták a kínai tányérokat, Écskai Pistát meg elvitték a börtönbe, mert nem tudott nekik búzát és zsírt adni. – Va

- A tenyeremen vastagodni kezdett a bőr - mondtam.- Az én tenyeremen is vastagodik néha a bőr - mondta Józsi. - Menjünk a borjakhoz!Odamentünk a borjak karámjához, Józsi benyújtotta a kezét a szálfák között. Percekig tartotta így a kezét, és nem tudtam, hogy ez mire jó. A borjak bután bámultak ránk, ők sem tudták, hogy mit akar Józsi, a Halálfejű. Aztán megmozdult az egyik borjú, lassan odajött hozzánk, és elkezdte nyalni Józsi tenyerét. Aztán odajött egy másik borjú is.- Nyújtsd be a kezedet! -

Amikor beiratkoztam ebbe a vacak Ipariskolába, már három nap múlva láttam, hogy nagy marhaságot csináltam. Annak a vasdarabnak a felülete, amit reszeltem, sehogyan sem akart egyenes lenni. Nem tehetek róla, nem tudom egyenesen tartani a reszelőt. Ezért mindig féltem Vujovics művezetőtől, és ha megmaradok olajos kezű melósnak, egész életemben félnem kell a művezetőktől. Okvetlenül valami olyat kell majd csinálnom, hogy tőlem féljenek az emberek.