Es azutan

E. M. Remarque

Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az,

Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az,

Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az, amit mondunk, összhangban legyen mindazzal, amit gondolunk, érzünk és teszünk. A szülő halállal kapcsolatos gondolatai és félelmei alapvetően meghatározzák a gyermek érzéseit is. A legnagyobb segítséget a veszteség feldolgozásban az a felnőtt

Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az, amit mondunk, összhangban legyen mindazzal, amit gondolunk, érzünk és teszünk. A szülő halállal kapcsolatos gondolatai és félelmei alapvetően meghatározzák a gyermek érzéseit is. A legnagyobb segítséget a veszteség feldolgozásban az a felnőtt n

Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az, amit mondunk, összhangban legyen mindazzal, amit gondolunk, érzünk és teszünk. A szülő halállal kapcsolatos gondolatai és félelmei alapvetően meghatározzák a gyermek érzéseit is. A legnagyobb segítséget a veszteség feldolgozásban az a felnőtt n

Boldogan éltek, míg meg nem haltak... És azután? Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszinténe

Boldogan éltek, míg meg nem haltak... És azután? Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszinténe

Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az, amit mondunk, összhangban legyen mindazzal, amit gondolunk, érzünk és teszünk. A szülő halállal kapcsolatos gondolatai és félelmei alapvetően meghatározzák a gyermek érzéseit is. A legnagyobb segítséget a veszteség feldolgozásban az a felnőtt n

Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. És azután... kapott egy második esélyt. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akiért gyermekkora óta r

Boldogan éltek, míg meg nem haltak... És azután? Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszinténe

Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az, amit mondunk, összhangban legyen mindazzal, amit gondolunk, érzünk és teszünk. A szülő halállal kapcsolatos gondolatai és félelmei alapvetően meghatározzák a gyermek érzéseit is. A legnagyobb segítséget a veszteség feldolgozásban az a felnőtt n

Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. És azután... kapott egy második esélyt. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akiért gyermekkora óta r

„Mi értelme van az életnek, ha nem oszthatjuk meg valakivel?” ?Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. És azután… kapott egy második esélyt. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkba

"Mi értelme van az életnek, ha nem oszthatjuk meg valakivel?" Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. És azután… kapott egy második esélyt. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akiért gyermekkora óta rajong, és aki nemrég elhagyta őt. A gyermekkorában történtekre már alig emlékszik. És nem tudja, hogy akik visszatértek a halálból, többé már nem ugyanazok, akik voltak. Egy túlvilági

Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az,

A tanulmányt Pierre Bourdieu ikonikus szociológiai folyóirata, az Actes de la Recherche en Sciences Sociales közölte franciául két részletben 1978-ban és 1980-ban. (A dátumok és a hely kapcsolata érthető, az annál kevésbé, hogy csak most olvashatjuk magyarul és itthon, ahol felfedezései erősen hiányoztak a soá úgynevezett gyászmunkájának diskurzusából.) A két emigráns szociológus meglátásai és statisztikai alapozottságú elemzései ma is újszerűnek hatnak. Megvilágítják a magyar zsidóság egyedülá