Dosztojevszkij

"Az a bolond, furcsa gondolatom támadt, hogy én itt, a játékasztalnál feltétlenül nyerni fogok. Hogy miért, fogalmam sincs, de bíztam benne. Ki tudja, talán azért reménykedtem, mert más lehetőségem nem maradt a menekülésre."

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-

Felfoghatatlan és titokzatos Dosztojevszkij személyisége. Művészként leküzdhetetlen vágyat érzett arra, hogy az emberi lélek legveszélyesebb és legbűnösebb mélységeit kutassa. Regényhősei elképesztő szenvedéseket élnek át, akárcsak ő maga. A külvilágban a legnehezebbet, a legnyomorultabbat, a legreménytelenebbet ábrázolta, mert ilyen emberekkel volt tele a cári Oroszország. Középút nem volt a látnoki szerző megoldásaiban. Befelé élt, befelé látott, ahol Isten tüze, ősereje új meg újabb fantaszti

„Egyszerre eszembe jutott és átéreztem, mit jelent most rám nézve a vesztés. Föltettem az egész életem.” Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij egyik legismertebb műve a szerelem és a játékszenvedély regénye. A főhőst, Alekszej Ivanovicsot a szerelem sodorja a szerencsejátékhoz, de idővel a játék izgalma feledteti a szerelme iránti vágyat. A történet a képzeletbeli Roulettenburgban, a kaszinójáról híres fürdővárosban játszódik, ahol fokozatosan elmosódik a játék és az élet közötti határvonal. A játék

A XIX. században, amikor szinte divattá vált a hasonmás-téma, a fiatal Dosztojevszkij fantáziáját is megragadja, és Chamissóhoz, Hoffmannhoz, Gogolhoz hasonlóan ő is megalkotja a maga kettévált életű, megkettőződött tudatú hősét, a tragikus és egyben humoros sorsú Goljadkin urat. A szerencsétlen, balsikerekkel és megaláztatásokkal terhes életű kishivatalnok harca a "másikkal", a sikerekben gazdag, pénzzel, életkedvvel, beteljesült szerelemmel, kitüntetésekkel rendelkező fiatalabb önmagával, törv

Karen Sztyepanjan irodalomtudományi kuriózumként is forgatható munkája először veti össze a nagy angol drámaíró és az orosz regényíró teljes művészi hagyatékát, beleértve Dosztojevszkij leveleit, jegyzetfüzeteit és publicisztikáját is. A legendás orosz irodalmár, M. M. Bahtyin tudományos munkáit alapul véve vizsgálja és elemzi a két alkotózseni munkássága közötti művészi áthallásokat, járja körbe viszonyukat valláshoz és mutat rá alkotói munkamódszereik találkozási pontjaira.

Gogol egyik fantasztikus elbeszélésében egy öreg uzsorás a halála előtt elhív magához egy festőművészt, és ellentmondást nem tűrve kéri, hogy fesse meg a portréját. Már tart a munka, amikor a festő egyszer csak hevesen viszolyogni kezd attól, amit tesz, é

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi rétegéből merített írás közben (…) gyakran a szleng határát súroló pétervári mindennapi beszédmód elemeit, sőt barátai vagy saját önálló szóhasználatait is beépítette művébe. Ezenközben szándékosan nemegyszer tartózkodott az egyértelmű, lezárt

Gogol egyik fantasztikus elbeszélésében egy öreg uzsorás a halála előtt elhív magához egy festőművészt, és ellentmondást nem tűrve kéri, hogy fesse meg a portréját. Már tart a munka, amikor a festő egyszer csak hevesen viszolyogni kezd attól, amit tesz, és valamiféle félelem is vegyül viszolygásába. Az uzsorás ugyanakkor kitartóan figyeli munkáját, s különös bánat és nyugtalanság tükröződik az arcán – ám felderül, amikor észreveszi, hogy legalább a szempár megfestése elkészült. A festő kissé táv

"- Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szívta, ez lenne bűn? Dehogy törődöm vele, eszem ágában sincs elmosni.Mit böködnek felém mindenfelől: "bűn, bűn!" Csak most látom igazán, micsoda ostobán gyenge jellem vagyok, most, miután rászántam magam, hogy vállalom ezt a felesleges szégyent! Egyszerűen gyengesé

A XX. (vagy akár - most már - a XXI.) század apokaliptikus megpróbáltatásainak ismeretében erős késztetést érezhet az olvasó, hogy megvalósult jóslatokként tekintsen Dosztojevszkij írásaira; és különösen igaznak látszik ez a szerző politikával és baljós előérzetekkel leginkább átitatott művére, az 1872-ben megjelent Ördögökre. Csupa gyötrődő, vívódó, kisszerű életének magasabb rendű értelmet kereső lélek a regény szereplője: nyughatatlan lakói egy átlagos orosz kisvárosnak, melyet egyre jobban b