Balzac: Goriot apó

Az 1835-ben megjelent Goriot apó Balzac nagyszabású vállalkozásának, az Emberi színjátéknak egyik legjelentősebb darabja, amely egy mindenáron érvényesülni vágyó fiatalember (Rastignac), egy lányaiért mindenét feláldozó apa (Goriot apó) és egy bujkáló bűnöző (Vautrin) rövid időre összekapcsolódó sorsán és a Napóleon utáni Franciaország viszonyain keresztül az emberi lét örök kérdéseivel szembesít minket. Balzac művészi érzékkel ábrázolja szereplői jellemét és motivációit, miközben az olvasót mag

Balzac maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember regénye.A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a legszebb nők kegyeltje, az élet igazi csás